- rész
Mivel egy tekintélyelvű családban nőttem fel, ezért azt tanultam meg, hogy szót kell fogadni, nincs szavam, nem lehet véleményem. Nincs visszaszólás, még kérdés sincs. Emiatt nem sajátítottam el a képességemet, hogy meghúzzam a határaimat, és ki tudjam, és főleg, merjem, mutatni, hogy valami nem jó, nem komfortos, nem tetszik. Maximum magamban vagy a tesóimmal morogtunk, de ennyi.
Így talán érthető, hogy miért „hagytam”.
A szex borzasztó volt. Fájt, hiszen nem voltam felkészülve rá, ezért belül száraz voltam, ráadásul túl nagy volt a méretkülönbség is. Őt nem érdekelte, tulajdonképpen észre sem vette, hogy nekem nem jó. Csak magával törődött, hogy neki jó legyen. Vegyek föl ilyen pózt meg olyat, de én soha nem tudtam ellazulni, élvezni. Olyan dolgokat is kellett csinálnom, amit nem akartam. Sőt, csak olyat. Ha próbáltam is ellenkezni, rám kényszerítette az akaratát. Csak azt vártam, hogy legyen már vége. Ráadásul még állandóan megjegyzéseket tett, kritizált, hogy nem úgy csinálom, ahogy szeretné. De én nem voltam egy pornószínésznő. Most sem vagyok az és nem is akarok.
Ha szó szerint vesszük, nem erőszakolt meg, de olyan dolgokra kényszerített, amiket nem akartam, és fájdalmat okozott vele vagy megalázott.
Nemcsak a fizikai erőszak bántalmazás, hanem a kényszerítés is. Visszaélés a testi fölénnyel. Esélyem se volt védekezni a 30 centi és 30 kiló különbség miatt. Próbáltam szóval, de kevés volt.
Kétszer ütött meg. Mondhatni ez nem sok a 7 év alatt, de annak sem lett volna szabad megtörténnie. Mindkétszer a szex volt az oka. Próbáltam ellenkezni, mondani, hogy nem akarom, dühös lett, és adott egy pofont. Döbbenet, lefagyás, félelem. Persze utána mondta, hogy nem akarta, de hát ez nem számított. Tudtam, hogy ez nem normális dolog, mégsem tudtam lépni a „nekem ez jár” elméletem miatt. Nem az ütésre gondolok, hanem a párkapcsolatra. Ennyit érek. És persze öngerjesztő műveletként ezek az események még inkább rontották az önbecsülésemet.
Ráadásul nagyon szégyelltem is az egészet, ezért senkinek nem beszéltem róla. Titkoltam, hallgattam és reménykedtem, hogy talán idővel jobb lesz. Hogy jobban fog menni, és minden jó lesz. Hát nem.
Folyt. köv.
